Ki ne ismerné ezt a színes kis madarunkat, amelyről annyi gyerekdalunk és versünk szól, a legismertebb talán Móra Ferenc „A cinege cipője” verse . A széncinegével találkozhatunk falvakban, városokban és kint a természetben az év minden hónapjában.
<iframe title="YouTube video player" width="480" height="390" src="http://www.youtube.com/embed/AY9iMDNv65s&quot; frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
széncinege

A tavasz egyik hírnökének is nevezett madarunk „nyitnikék” éneke sem ismeretlen senki számára. A széncinegét a magyar nyelvi területeken népies neveken hívják még „nyitnikék”-nek, és „széncinké”-nek is.Rovarevő életmódját tekintve fontos kiemelni a hasznosságát is, Herman Ottó így írt róla a „Madarak hasznáról és káráról” című könyvében:

„Hasznosságban és elevenségben ez a cinegék vezére. Nyugtalan, dolgos, hangos és mindig jókedvű; hajnaltól napestig folyton munkálkodó. Megragad az ágacska legvégén, fejjel lefelé és vizsgálja a koronarügyet, vajon nem rontja-e valami gonosz nyű vagy bogár? Megtapad még a falon is, csak egy kicsit ripacsos legyen; búvja az odvakat, zúgokat, ahova csak fér, és mindenütt üldözi a rovarságot; hozzá mintha sohasem tudna jóllakni, folyton keres és folyton eszik. Nem sokat törődik az emberrel, bátran bejön az eresz alá, néha rászáll még a verőcére is; az ablakdeszkára kerülve benéz a szobába. Ez a bátorsága, mely egy kicsikét szemtelen, könnyen dönti veszedelembe, no meg határtalan kiváncsisága is.

Egy kis faggyúcska miatt azonnal rajtaveszt a bodzakalitkán vagy a fogósan felállított tökön. De ugyanennek a tulajdonságnak köszöni nagy népszerűségét is. Az ő szavát érti a magyarság leginkább. Ő hirdeti a szőlőnyitást Borsodban, mondván tavaszkor: "Nyitni kék, nyitni kék, nyitni kék"! Torockón pedig azt kiáltja a rest leánynak, ki nem szőtt és nem font a télen, úgy, hogy tavaszra kirongyosodik: "Küncsics, küncsics, küncsics"!
Minden védelmet érdemlő, szép és jó madárka.”

Rendszerezés:
A széncinege a gerincesek törzsén belül a madarak osztályába, a madarak osztályán beül a verébalkatúak rendjébe, és a cinegealkatúak családjába tartozik.

Testfelépítése:
A madár csőre körüli tollazat, a feje teteje és a torokfoltja fekete színű. Az arcfoltját egy-egy fehér veszi körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, amely a hímeknél a lábak között kiszélesedik. A hátuk zöldes színű, a szárnyuk és a farktolluk sötétebb. A szárnyaikon fehér sáv fut végig.

Életmódja:
A széncinegének jellegzetes hegyes rovarevő csőre van, azonban mindenevő életmódja van. Étlapjukon főleg rovarok szerepelnek.

Télen főképp az olajos magvakat fogyasztják. Ebben a hideg évszakban gyakran kóborolnak.

Szaporodása:
Tavasszal a tojó szűk nyílású odút, vagy ehhez hasonló helyet (például városon mesterséges fészekodút vagy leveles ládát) keres. A mélyedésben igen puha, kényelmes fészket hoz létre gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészkét énekelve védi a betolakodókkal szemben. Általában 8-14 tojást rak. Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron.

A 6-13 fióka kb. két hét költést követően kel ki, amelyben a tojón kívül a hím is részt vesz. A fiókák fészeklakók. Az utódokat a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap után repülnek ki a fészekből.

Előfordulása:
Hazánkban mindenütt előfordul a Dél-Dunántúlon és az Északi-középhegységben találkozhatunk vele a leggyakrabban, az Alföld délkeleti részén pedig a legritkábban. Becslések szerint Magyarországon körülbelül egymillió fészkelése van évente.

Állandó madarunk, segíthetünk neki télen madáretető (Kenyér hozzáadása annak élesztőanyag tartalma miatt tilos.), tavasszal pedig odú kihelyezésével.



Védettsége:

„Az emberi közelséghez alkalmazkodott faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10.000 forint.” (forrás: wikipédia)

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.