Kérdés:

Egy 5 éves hullámos papagájom van, aki már hozzá van szoktatva a kezemhez. A kalitkáját fel szoktam tenni a szekrény tetejére, onnan engedem ki és mindig a kalitka tetejére száll. Próbáltam már lentről kiengedni, de nem talált leszállóhelyet magának, és nekiment valaminek. Hogy tudnám megtanítani arra, hogy ha kiveszem a kezemen, maradjon rajta vagy keressen másik leszállóhelyet, mint a kalitka teteje és ne menjen neki semminek? Ha csak a magasban szeret lenni, az félelemre utal?

Válasz:

A röptetésnek persze számtalan feltétele van még, a jó kapcsolaton és a madárka bizalmán kívül: legfontosabb, hogy a szobának abszolút madárbiztosnak kell lennie. Nem lehetnek sehol leverhető csecsebecsék, nem lehetnek szobanövények, sőt vágott virágok sem (mivel szinte mindegyikük mérgező), az ablakon nyáron szúnyogháló legyen, a csipkefüggöny pedig mindig behúzva álljon, nehogy a madárka nekirepüljön az üvegnek, és összetörje magát. A szekrények, komódok mögötti réseket (ha vannak) le kell takarni vagy el kell tömködni valamivel, nehogy a madárka beessen a bútorok mögé. Fiókok, szekrényajtók sose legyenek nyitva, ha kint van a madár, mert ha berepül valahova, nem fog a szólongatásra előbújni, és kezdődhet az órákig tartó keresgélés, ami nagy izgalom neki is, meg a gazdinak is. Gondoskodni kell arról is, hogy a madaras szobából ne tudjon kirepülni, hisz egy egész lakást nehezebb biztonságossá tenni a számára, mint egyetlen szobát.

Maga a röptetés pedig ne úgy történjen, hogy csak úgy kiengedi a madarát, Isten nevében: jól teszi, ha előtte gondoskodik valamiféle „leszálló pályáról” a számára. A madarak általában a rendelkezésükre álló tér legmagasabb pontján szeretnek ücsörögni, így legjobb, ha a szekrény tetejére tesz föl neki egy stabil vázát vagy nagyméretű dunsztos üveget, benne faágakkal, amikre a madárka rárepülhet, és közben rágcsálhatja is az ágakat. (Vigyázat: a faágak között is nagyon sok a mérgező! Legjobb a fűzfa, akár csavart, akár szomorú, továbbá a gyümölcsfaágak, kivéve a csonthéjasokat. Az én madárkáim a bodzát is nagyon szeretik, de állítólag a bodzafajták között is van olyan, ami mérgező.)

Nálunk dupla, műanyag papírkosarak díszelegnek a szekrények tetején: a külsőnek két kiló só van a fenekében, hogy biztosan ne boruljon föl, a belsőhöz pedig oda vannak kötözve spárgával az ágak, hogy ne csúszkáljanak el, ahogy rájuk repül a madárka. Szimpla edény aljába nem öntheti a sót vagy homokot, mert akkor minden takarításnál cserélni kéne azt is. Kreáltam madár-játszóteret fölfelé húzható, úgynevezett harmonikás ruhaszárító állványból is, egy papagájos barátnőm pedig karácsonyfa talpába állított szép nagy fűzfaágat, arra vannak fölszerelve a játékok és hinták. Egyik kis „madárunokám” új gazdája üres képkeretre szegezett föl ágakat, és azt akasztotta a falra – vagyis a lehetőségek száma végtelen. Lényeg az, hogy legyen hova megérkeznie a madárkának, ha kirepül. Ettől később fog ő repülni máshova is, de legyen meg a maga kis biztos helye a szobában.