A madarak éneke sem maradt ugyanaz az idők folyamán - őket is jelentősen befolyásolta a természet változása. Így történhetett meg, hogy néhány madár párja elcsábításához láncfűrész vagy autó hangját utánozza - kétségtelen, hogy erre kevés madár képes. A fülemüle repertoárjában viszont több mint 300-féle ének szerepel, így az nem szorul kiegészítésre. A barnafejű gulyajáró pedig olyan magas hangtartományban is képes énekelni, amit mi már meg sem hallunk.

Bandzsa baglya van egy kaliforniai állatmentő menhelynek: a madár legfeljebb 3 méterre láthat.

Viszont amilyen rossz a szeme, annyira jó anya.

Nem kancsalul született, hanem egy ragadozó madár - feltehetően sólyom - sebezhette meg súlyosan a baglyot még fióka korában a pofáján. A szülői fészek alatt bukkantak rá emberek és vitték el a menhelyre, ahol azóta éldegél. A vadonban elpusztulna, képtelen lenne zsákmányt szerezni, így viszont már öt éves és még akár 15 esztendeig is elélhet.

Az emberre is vadászó hatalmas madár nem csak legenda: Új-Zéland szigetén, a világ többi részétől elzárt környezetben alakult ki az óriási repülő ragadozó. Aki éppen Új-Zélandra készül, azért ne mondja le az utat - a Hasst sas (Harpogornis moorei) 500 éve kihalt.

Ken Ashwell, az ausztrál New South Wales Egyetem és Paul Scofield, az új-zélandi Canterbury múzeum munkatársa Komputált Axiális Tomográfia (CAT) eljárással vizsgálta a madár fennmaradt csontjait, hogy következtetni tudjon pontos méretére és életmódjára. 

A Journal of Vertebrate Paleontology című szaklapban publikált tanulmányuk szerint a Hasst sas szárnyának fesztávolsága három méter volt, a testsúlya pedig 18 kiló, és ugyanolyan ragadozó volt, mint ma élő sokkal kisebb rokonai. 

A kicsinek tűnő 18 kilós testsúly ne tévesszen meg senkit - a madár erős csőrével és félelmetes karmaival elsősorban Új-Zéland repülés képtelen óriás madarára, a moára vadászott, de alkalomadtán az embert is leterítette. 

A kutatók szerint feltűnő, hogy az elszigetelt sas populációban milyen gyors volt az evolúció: a sas teste a tízszeresére nőtt a középső Pleisztocén korszakban, amely 1,8 millió évvel ezelőtt kezdődött és 700 ezer évvel ezelőtt ért véget.